Zoli papagájai

Egyéb

Sokféle táplálékot szoktam adni madaraimnak, hogy színesebbé tegyem az étrendjüket. Például csipkebogyót, bodzavirágot, nyárfa, fűzfagallyakat, a kőrisfa termését, sovány főtt húst csontostól. A fűzfagally a törpepapagájoknak nélkülözhetetlen a fészeképítéshez, de a többi is elcsipegeti a kérgét, rügyeit, leveleit. Így nem nő túl a csőrük, karmuk. Arról nem beszélve, hogy a fűzfa igen egészséges, sok benne az ásványi anyag. A fűzfateát, mint gyógyhatású készítményt a humángyógyászatban is használják. A csipkebogyó sok C-vitamint és karotint tartalmaz. A főtt húsnak magas a fehérjetartalma és a vastartalma is jelentős. A neophemák, nimfák, verébpapagájok lecsipegetik a csontról a húst, az agapornisok és a kecskepapagájok a vékonyabb csontokat is meg ill. szétrágcsálják, a kissándorok pedig a csirke combcsontot is megeszik. A csontban sok a kalcium és a foszfor, a hús pedig madaraim fehérje kiegészítésének skáláját teszi szélesebbé.

Ásványi anyag- és vitamin kiegészítők

Papagájaim előtt egy kis tálban mindig áll Zeolit és Univit B vagy Nutrafort 3 keveréke és kvarchomok, amiből étvágy szerint fogyasztanak. A Zeolit ásványi anyag kiegészítő, makro- és mikroelemeket tartalmaz, megelőzi a kannibalizmust és a tolltépést. Az Univit vagy Nutrafort pedig baromfiak számára gyártott vitamin kiegészítő, valamint megfelelő arányban tartalmaz kalciumot és foszfort. A kvarchomokra azért van szükség, hogy a madár megfelelően meg tudja emészteni a takarmányt a zúzógyomrában.

Ivóvíz

Alapvető jelentőségű, hogy a papagáj előtt mindig friss, tiszta, csíraszegény, megfelelő hőmérsékletű, ivóvíz minőségű víz legyen. A vizet naponta egyszer, nyáron kétszer háromszor is cserélni kell. A víz nagyon hamar megromlik, megbüdösödik, ha meleg van, a madár beleüríti a bélsarát, belehordja az élelmet, főtt tojást stb. A szennyezett, büdös víz a legnagyobb rizikófaktor, a legkomolyabb fertőzési forrás. A díszmadarak takarmányozása, a táplálóanyag igény optimális kielégítése mind a papagájok tartásának, a hosszú élettartam elérésének, mind a céltudatos tenyésztői munkának, a megfelelő számú és minőségű utód elérésének alapja. Ezért kívánatos, hogy tisztában legyünk az egyes papagájfajok igényével, és a takarmányfélék beltartalmi mutatóival.

A Nimfa környezete
Nagyobb kalitka kell nekik, mint a hullámos papagájoknak. A Nimfák állítólag imádnak fürdeni. Kernel azonban nem olvasott papagájtartásról szóló szakkönyvet, mert bizony őt alig lehet rábeszélni egy fürdőzésre. Pedig fontos, hogy folyamatosan legyen lehetősége megfürdeni. Mivel nagyon társas lény, általában kevesebb játékkal is beéri akkor, ha sokat vagyunk körülötte és foglalkozunk vele, beszélünk hozzá. Azért legalább egy tükröt adjunk neki.

Fiú, vagy lány?
Fiatalon nagyon nehéz megkülönböztetni őket. Kb. 6 hónapos korukra derül ki a nemük. A tojó homloka, feje teteje, pofa- és toroktájéka szürkés sárga, a fültájékon levõ folt kevésbé élénk, bóbitájában több a szürke. A hímek feje élénksárga, Kernek fejének végleges színe úgy 8 hónapos korára alakult ki.

Szaporítás

Tenyészállatnak egészséges, ép tollazatú, lehetőleg azonos színű, de legalább egymással harmonizáló színű, egyéves egyedeket kellene kiválogatni. Méghozzá úgy, hogy ne legyenek egymással rokoni kapcsolatban, és el is fogadják egymást. Ugyanis ez a madár párválasztó! Csak akkor várhatunk tőle eredményes költést, ha a kiválasztott egyedek párba állnak!

Ha sikerült a megfelelő párt összehoznunk, gondoskodnunk kell számára a megfelelő fészkelési alkalmatosságról, amely madarunk esetében egy 17x17 cm alapterületű, 20-25 cm magas faládikó, teljesen zárt, egyik oldalán körülbelül 15 cm magasságban 5 cm átmérőjű búvónyílással. Nem árt, ha kívülről a búvónyílás alá egy körülbelül 5-6 cm hosszú ülőrudat is helyezünk, továbbá jó, ha az odú teteje nyitható is! Fészekanyagnak egy marék fűrészpor vagy faforgács szolgál. Nem több! Ha több a fészekanyag, a madár belekeveri a tojásokat, hol az egyik, hol a másik hűl ki, aminek a vége az eredménytelen kelés!

Ha az összeállt pár kondíciója is megfelelő - nem soványak, nem kövérek -, a tojó rövidesen bejár a fészekbe, sokszor a hím is. A fészekalj általában 5-6 gömbölyded, fehér tojásból áll, amelyeket a tojó kétnaponként tojik. Sokszor már az első tojás lerakása után elkezdi ülni azokat. Csak a tojó kotlik! A hím eteti a kotló tojót, majd a kikelt fiókákat is. A fiókák 18 nap után kelnek ki a tojásból, sok esetben két-két napos különbséggel, ahogy a tojó a tojásokat lerakta. A fiókanevelés eredményességét a kikelt fiatalok közti ily módon keletkezett fejlettségi különbség nem befolyásolja! Az erősebb fióka eteti a gyengébbet! Mindkét szülő szorgalmasan eteti a kicsiket. Feltétlenül adjunk ilyenkor az etető madárnak tojásos lágyeleséget!

A lágyeleséget naponta többször is adjuk - mindig frissen - a madarak elé, a fogyasztás mértékének megfelelően. Természetesen a mageleséget ilyenkor is ugyanúgy etetjük a szülőkkel, mint egyébként, ugyanis különösen a tollasodó fiatalokat egyre inkább maggal is etetik a szülők!

A fiókák mintegy 28 napos korukban hagyják el először a fészket. Erre az időre teljesen ki kell tollasodniuk, noha a farkuk még sokkal rövidebb a véglegesnél. Ilyenkor kell nagyon figyelni rájuk, mert az új fészekrakáshoz készülődő tojó gyakran agyonveri a már kirepült, de a fészekbe erőszakkal visszaigyekvő fiatalokat. Ha ilyet észlelünk, vagy az odút vegyük le, vagy a hímet és a fiókákat helyezzük máshová mindaddig, amíg a fiatalok nem tanulnak meg önállóan enni. Ez a kirepülést követő második hét végére elkövetkezik. Csak ekkor lehet a fiókákat véglegesen elválasztani! A különválasztást követően mintegy két hétig még adjunk mindennap lágyeleséget is.

Az adag csak ettől kezdve csökkenthető és térhetünk át a felnőtt madarak szokásos étrendjére. Ne erőltessük túl a madarakat a folyamatos keltetéssel! Három fészekalj sikeres felnevelése után célszerű az öregeket pihentetni. Ez történhet a fészek egyszerű eltávolításával vagy az öreg madarak közös röpdébe történő áthelyezésével egyaránt (ahol persze fészkelési lehetőség nincs).